Tanz Der Teufel

Igazán kis kellemes napnak ígérkezett,még a nap is szikrázóan sütött.
Még a buszt is lekéste,talán egy jel lehetett,hogy ne menj?
De Ő csak ment.
Enyhén kicsit hideg volt,de legalább örül az ember annak,ha süt a nap nem?
A fák árnyékot vetettek az udvaron a betonra,a város éledt lassan,hallani lehetett a forgalom zaját.

...Megpróbált felállni a székre,nem ment.
Újra.
Most sikerült,de most sem volt az igazi.
Kiszáradt a szája,és nehezen nyelt.
Kicsit szédült,és kissé csengett a füle.Biztos hirtelen ugrott fel a vérnyomás,előfordul ez.
Kinézett az ajtón,és igen érdekes látvány tárult a szeme elé:
A nappal hirtelen éjszakába borult,meleg lett aztán újra hideg,a fák árnyékai megnyúltak,majd teljesen eltűntek,az autók pedig elcsendesedtek,egyre halkabban,míg végül teljesen meg nem szűntek.
Pici apró fények járták a táncukat a levegőben,felváltva fekete gömbökkel.
Mintha megszűnt volna a külvilág,vagy nem is a külvilág,inkább az egész világ.
Soha nem látott még ilyet.
Káprázott a szeme,vagy micsoda?
Pislogott,rázta a fejét.
Itt valami nem oké...gondolta
Ott akkor még nem fogta föl,hogy az öreg Halál suhant át az épületen,és fekete szárnyaival megsímogatta az arcát jelezve:most már az enyém vagy.
Hirtelen mintha visszakapcsoltak volna mindent:a nap újra kisütött,a fáknak újra lett árnyékuk,az autók is visszatértek,amik veszett dudálásba csaptak át.
Ott állt és a férfival egymásra néztek.
A férfi szemei teljesen elhomályosodtak,mégis valami beteges fény szűrődött a tekintetéből.
"-Na,hogy érzed magad?" kérdezte a férfi
"-Jól" válaszolta
"-Azt gondolom..." válaszolta a férfi mosolyogva majd befordult a szobába.